A gyapjas mamutok egész Európában megtalálhatók voltak, de 14 ezer évvel ezelőtt visszahúzódtak a mai Szibéria területére, és hozzávetőlegesen 4 ezer évvel ezelőtt teljesen eltűntek a Föld színéről.
Kihalásuknak oka még mindig tisztázatlan és mind a mai napig heves vitákat vált ki a tudományos világban.
Több kutató egyetért abban, hogy a mamutok kihalásának elsődleges oka a klímaváltozás, többen az egyre növekvő számú emberiséget okolják, megint mások pedig egy meteor becsapódásával magyarázzák a történteket.
Most úgy tűnik, hogy Brian Huntley professzornak, a Durham Egyetem munkatársának és kollégáinak sikerül lezárnia a tudományos vitát. A professzor elmondása szerint kutatási eredményeik azt igazolják, hogy a klímaváltozás, a növényzetre gyakorolt hatásán keresztül, kulcsfontosságú tényező volt, a mamutok és egyéb növényevő állatok populációjának csökkenésében, és teljes kihalásában.
Huntley professzor és kollégái egy számítógépes szimuláció segítségével modellezték Európa, Ázsia és Észak-Amerika növényvilágának változásait az elmúlt 42 ezer évben. Arra az eredményre jutottak, hogy a jégkorszak hideg és száraz időszakában csökkent a levegőben lévő szén-dioxid mennyisége, ami kedvezőtlenül hatott a fák növekedésére. Az erdők helyett így egy időre legelők uralták a tájat, amelyek bőséges táplálékot biztosítottak a nagytestű növényevők számára. A jégkorszak végén aztán egyre melegebbre és csapadékosabbra fordult az idő, és ezzel együtt emelkedni kezdett a levegőben lévő szén-dioxid koncentrációja is, ezen tényezők együttesen hozzájárultak, ahhoz, hogy a fák újra megjelenjenek és fokozatosan felváltsák a legelőket.
A jégkorszak csúcsán a mamutok és a többi növényevő állat is sokkal könnyebben talált élelmet, Huntley professzor állítása szerint. De ahogy az időben egyre előrébb haladunk, a jégkorszak utáni időszakban a fák fokozatosan kiszorították a lágyszárú növényeket és ezzel lecsökkent a mamutok legelőhelyinek száma is, amely az állatok vadászata mellett kihalásuk fő okozója lehetett.
