Az arktikus térségben, Kelet-Szibériában, Grönlandon és Alaszkában az évszakhoz képest jóval melegebb van. Serreze elmondása szerint a léghőmérséklet helyenként 5-9 fokkal magasabb, mint ilyenkor lenni szokott.
Mindeközben az északi féltekén, az USA és Kanada területén, Európában és Ázsiában többfelé rekord vagy közel rekord alacsony hőmérsékletek uralkodtak december második felében és az újév első napjaiban.
A jelenség a légkör természetes változékonyságának, az ún. Észak-Atlanti Oszcillációnak (NAO) és nem az üvegházgázok növekvő koncentrációjának köszönhető. Ugyanakkor azonban az északi sarki jégtakaró kiterjedését befolyásolhatja, ami pedig kihathat a globális felmelegedésre.
A NAO a mérsékelt övben jelentkező nagyskálájú légköri jelenség, mely az északi félteke téli időjárását alakítja. Télen Izland térségében általában alacsony, a közepes szélességeken pedig magasabb nyomás uralkodik. A NAO pozitív fázisában az arktikus térségben a szokásosnál alacsonyabb, a mérsékelt övben magasabb nyomás alakul ki. Ez Grönlandon és Észak-Európában nagyobb viharaktivitással jár. A negatív fázisban északon gyengébb ciklonok, a közepes szélességeken pedig gyengébb anticiklonok alakulnak ki. Időnként, mint 2009 decemberében, az is előfordul, hogy Izland térségében magasabb lesz a nyomás, mint délebbre.
Felszín hőmérsékleti anomália (Celsius fok)
A NASA Terra műholdjának felvétele a 2009. decemberi felszín hőmérsékleti értékek pozitív és negatív eltérését mutatja az északi féltekén a 2000-2008 időszak azonos hónapjaiban mért értékek átlagától.
Az északi félteke nagy részének tartósan hideg időjárását az eredményezte, hogy az északi magasabb, valamint a délebbre kialakult alacsonyabb nyomású területek között megindult az áramlás, és a sarki hideg légtömeg dél felé helyeződött át.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a negatív fázis kezd leépülni.
Az arktikus jégtakaró kiterjedése december végén közel 920 ezer négyzetkilométerrel az 1979-2000 időszak közötti átlagérték alatt maradt. Ez azonban még így is nagyobb volt, mint a 2006 decemberében kialakult minimum.
Az arktikus jégsapkák eltűnése azáltal gyorsíthatja fel a klímaváltozást, hogy kevesebb világos színű, azaz nagy albedójú terület marad, ami visszaveri, és nem elnyeli a napsugárzást. Az arktikus oszcillációnak azonban pozitív hatásai is lehetnek. A kialakult nyomási kép megakadályozhatja a jégtakaró délebbre húzódását és elolvadását.
