Rekord kicsi az arktikus jégtakaró

Habár az idei télen Észak-Amerikában és Európában egymást érték a hóviharok és az átlagosnál hidegebb volt, a sarkkörökön túl szokatlan meleg uralkodott. Az Arktisz jégtakarója januárban minden eddiginél kisebb területre terjedt ki.

Az amerikai Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (NSIDC) jelentése szerint a műholdas mérések 1979-es kezdete óta sosem volt ilyen kis kiterjedésű az arktikus jégtakaró, mint idén januárban, amikor összesen csupán 13,5 millió négyzetkilométert ölelt fel. Ez közel 50 ezer négyzetkilométerrel múlta alul a 2006-os rekord minimumot.

Különösen a Hudson-öbölben, valamint a Hudson- és Davis-szoros körzetében mértek szokatlanul alacsony kiterjedést idén januárban. Habár ezek a területek általában már november végére befagynak, az idei télen egészen január közepéig nem fedte összefüggő jégtakaró a Hudson-öblöt, és a Labrador-tenger jelenleg is nagyrészt jégmentes.

A sarki jégtakaró kiterjedése 2011 januárjában a NASA műholdfelvétele alapján. A nyílt vizet sötétkék jelzi, fehér mutatja a vastag jégtakarót, míg a kékesfehér a kevésbé tömör, összefüggő jégmezőt jelöli. A piros vonal a januári átlagos kiterjedést jelzi 1979 és 2000 között.

Két együttes hatás okozhatja a jelenséget. Az egyik az Arktikus Oszcilláció, ami a légnyomásbeli periodikus változásokat jelenti. Pozitív állapotban a közepes szélességek felett erős magas, míg az Arktisz felett erős alacsony nyomás uralkodik. Ennek hatására a sarkvidéki légtömegek mélyen északon rekednek, ahol a hideg, nagy sűrűségű levegő cirkulációs áramlásba kezd. Negatív állapotban a magas és alacsony nyomások közti különbség kisebb, ami kedvez a légtömegcserének: a hideg levegő délebbre tud áramolni, miközben viszonylag enyhébb levegő szállítódik északra.

Az oszcilláció negatív fázisának kialakulását elősegítheti az, ha a téli félévben az óceán sokáig jégmentes marad. A nyílt óceáni felszín ugyanis sokkal több hőt nyelt el, majd sugároz ki a légkör felé, mint a nagyobb albedóval rendelkező jégmező, ami a Napból érkező hőenergia nagy részét hasznosítatlanul veri vissza az űrbe. A sötétebb vízfelszín által elnyelt hő egyrészt fokozza az olvadás folyamatát, másrészt gyengíti a hideg levegő Északi-sark körüli cirkulációs áramlását, ami így a közepes szélességekre is be tud törni.

Az Arktikus Oszcilláció december-januárban negatív fázisban volt, ami rendkívül alacsony hőmérsékleteket és többször intenzív hóviharokat eredményezett az USA északkeleti részén és Észak-Európában. Eközben az Északi-sark fölött felhalmozódott enyhe légtömegek (a januári hőmérsékletek 2-6 fokkal haladták meg az átlagos értéket) meggátolták a tengeri jégtakaró növekedését. Január vége felé az oszcilláció pozitív fázisba billent, mi kedvez a jég hízásának, de azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi ideig maradnak így a légköri viszonyok.

Hírek, érdekességek

Újra itt a kánikula
A héten a Kárpát-medence területére megérkezik az idei második hőhullám, melynek köszönhetően a hétvégén már 32, 35 között várhatóak a maximum hőmérsékletek.
Hűvös júniusi napok
Jóval hidegebb volt az elmúlt napokban, mint egy átlagos nyári napon, ugyanis néhány napon keresztül egy hidegfront felhőzete befolyásolta hazánk időjárását.
Érkezik az újabb hőhullám?!
Az elmúlt napok borongós, esős időjárása után péntektől változás következik be, ugyanis a hőmérséklet csúcsértékei napról napra növekedni fognak. Ez lesz idén nyáron a negyedik hőhullám!
Vége a hőhullámnak! Markáns hidegfront érkezik!
Július 25-én egy északnyugat felől érkező hidegfrontnak köszönhetően a hosszú ideje tartó forróság átmenetileg véget ér. A hidegfront mentén zivatarok pattannak ki, néhol felhőszakadás és jégeső kíséretében.