A három közül a legerősebb a Saomai ciklon volt, amely augusztus 4-én jelent meg trópusi depresszióként, majd két napra rá már tájfunná erősödött. Eközben pár száz kilométerre északra egy újabb vihar formálódott, amely augusztus 7-ére szintén elérte a tájfun fokozatot, és a Maria nevet kapta. Ezzel szinte egy időben a Bopha is megjelent a térségben.
A fenti felvétel 2006. augusztus 7-én készült a NASA Aqua műholdjáról. A három trópusi képződmény szokatlan, de nem egyedülálló látványt nyújt, és megfigyelhető rajtuk a trópusi rendszerek fejlődése is. A mindössze pár órája kialakult Bopha (balra) még épphogy csak felvette a trópusi viharrendszerekre jellemző körkörös formát, az egy nappal idősebb Marián (jobbra fent) már kirajzolódnak a spirális felhőkarok és a szem is (a vihar középponti része, ahol csendes, derült az idő). A két képződmény nagyjából ugyanakkora kiterjedésű és erejű (90-100 km/órás maximális széllökések) volt, noha a Bopha kisebbnek és gyengébbnek tűnik a képen. A legkorábban kialakult Saomai (jobbra lent) tájfunban ekkor már 140 km/óra körüli széllökéseket regisztráltak. Kifejlett szerkezetét tükrözi mérete, valamint kontúrosabb szeme és felhőkarjai.
A későbbiekben a Saomai tájfun északnyugat felé haladt tovább, a Dél-kínai-tenger fölött már elérte a legmagasabb, ötös erősséget, és Kína délkeleti részén ért partot. Közel 460 halálos áldozatot szedett. A Maria Japán déli felét, míg a Bopha Tajvant és a Fülöp-szigeteket érintette. Utóbbi hét emberéletet követelt Luzon szigetén az esőzéseket követő áradásokban és földcsuszamlásokban.
