2014. január 7-én este egy gyenge, M7,2-es erősségű napkitörés zajlott le, amit nem sokkal később egy erősnek számító, X1,2-es követett. A mintegy 1500 km/s sebességgel száguldó protonok sokasága közép-európai idő szerint csütörtökön reggel érte el bolygónkat, a legerősebb hatással pedig aznap délelőtt volt kontinensünk felett.
A napkitörés nem ritka jelenség a csillagunk felszínén, és az ilyenkor a világűrbe kerülő töltött részecskék árama gyakran eléri a Földet is. A Föld mágneses mezeje a napkorona anyagának (ez az anyag éri el ilyenkor bolygónkat) nagy részétől megvéd, és ezek nem jutnak le a felszínre. Azonban nem ritka, hogy az érkező röntgen- és gamma-sugárzás zavart okoz a műholdak és az útjába kerülő űrhajók működésében, illetve a nagyobb magasságokban repülő pilóták szervezetére is hathat. A felszínen tehát az emberi szervezetre nem gyakorol nagyobb hatást a legfrissebb ismeretek szerint, azonban egyes fokozottan érzékeny emberek megérezhetik az erős napkitöréseket.
A kitörésekkel rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás is együtt jár, ez pedig a földi rádiós kommunikációt, valamint a radarok működését is befolyásolhatja.
A fotó egy korábbi sarki fényt ábrázol Finnországból
(lovethesepics.com)
Nagyon szép jelenség is köthető az ilyenkor a magnetoszférában kialakuló mágneses viharokhoz, ez pedig a sarki fény, vagy más néven aurora borealis. Várhatóan most is megcsodálhatják a Földnek szerencsésebb tájain élők, a szakemberek szerint Európában is szokatlanul délre húzódhat a sarki fény látványának lehetősége.
Január 10-re virradó éjjel kedvező időjárási körülmények mellett a Dél-Angliát, Franciaország északi részét, Belgiumot, Közép-Németországot, Észak-Csehországot, Dél-Lengyelországot és Észak-Ukrajnát összekötő képzeletbeli vonaltól északabbra lehet majd megfigyelni a sarki fényt, ami színpompás fényjátékot eredményezhet az említett térségben.