A téli-nyári időszámítás bevezetésének célja az energiatakarékosság volt, ezzel akarták elérni, hogy kevesebbet kelljen közvilágításra költeni. A nyári időszámítást rendszeresen először az Egyesült Államokban vezették be 1918-ban, bár előtte már mások is használták az I. Világháború alatt – igaz, ők a két háború között visszaálltak a normál időszámításra. Magyarországon rendszeresen 1980 óta állítjuk át évente kétszer az óráinkat az Európában elterjedt egységes szabályok szerint.
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) 1949 óta gyűjti a fogyasztási adatokat. A 2012-es adatok szerint az óraátállítással egy 30-40 ezres város éves áramfogyasztását takaríthatjuk meg Magyarországon. Ugyanakkor az óraátállítás ellenzői szerint az emberek életvitele olyannyira megváltozott az elmúlt évek során, hogy már nem éri meg az átállítással bajlódni, mert nem takaríthatunk meg vele jelentős energiát.
Egy azonban biztos: az óraátállítás átmenetileg jelentősen kihat a bioritmusunkra. El kell telnie néhány napnak, amíg a szervezetünk alkamazkodik az idő-eltolódáshoz – ilyen szempontból hasonlít a nagyobb távolságú repülések során tapasztalt ún. „jet-lag”-hez. Addig azonban fáradékonyabbak lehetünk, alvászavarokat is tapasztalhatunk – ezek a hatások főként a kisgyermekeknél és az idősebbeknél jelentkezhetnek, hiszen az ő belső órájuk lassabban reagál a hirtelen változásokra.
