Szeptember 11-én Phoenix térségét egy újabb homokvihar (haboob) borította sötétbe. Az arizonai városon az idei nyáron már legalább fél tucat porvihar söpört át, amelyek közül a legerősebb július 5-én érkezett - ez jó másfél kilométer magas homokfallal rendelkezett.
A mostani heves zivatarok, amelyek az intenzív csapadék és a jégeső mellett a sivatagi homokot is a magasba emelték, a Gila folyó völgyében fekvő Maricopa környékéről indultak ki, ahol több fát is kidöntöttek. Maricopa városa Phoenix agglomerációs körzetének részét képezi, Phoenix pedig Maricopa megye székhelye. A homokszemcsék nagyjából 300 méter magasra emelkedtek, a látástávolság átmenetileg 1 km alá csökkent (összehasonlításképp: köd esetében is 1 km alatti a vízszintes látástávolság, csak ebben az esetben a lebegő vízcseppek okozzák a korlátozott látásviszonyokat).
Egy nappal később, a szintén a Phoenix agglomerációjához tartozó Buckeye település közelében egy porördög ütötte fel a fejét, amelyet egy épp arra autózó megörökített. A porördögök napos, száraz, perzselő időben kialakuló portölcsérek, melyek a felszínről kígyóznak az égbe. Ilyenkor az erős besugárzás miatt a felszín közeli levegő környezeténél jobban felhevül, emelkedni kezd. Egy úgynevezett száraz termik (alacsony nyomású légbuborék) jön létre, ami minden irányból szívja magába a levegőt és a port, és egyre gyorsabb forgó mozgásba kezd. A forgás sebessége akár a 200 km/órát is elérheti, miközben közel 100 km/órával is haladhat a porforgatag.
Szeptember 15-én egy újabb markáns porördögöt sikerült lencsevégre kapni Maricopa megyében.
Egy kis klíma-ismeret
Az Arizonai-sivatagban fekvő Phoenix városa száraz éghajlattal rendelkezik, az éves csapadékmennyiség alig 200 mm, forró nyarak (gyakran 40 fok fölötti hőmérsékletek) és mérsékelt telek (ritka a 10 fok alatti hőmérséklet) jellemzik. Az év nagy részében napos az idő, a legtöbb csapadék (az éves összeg egyharmada) július-szeptemberben hullik. Ez egybeesik a monszun időszakával, ami nagyjából június közepétől szeptember végéig tart. A monszun alatt dél, délkelet (a Csendes-óceán, a Kaliforniai-öböl és a Mexikói-öböl) felől érkezik a nedves levegő - az év többi részében az uralkodó szélirány a nyugati, északnyugati. Monszun idején gyakoriak az erős szelekkel, felhőszakadással, villámlással kísért viharok, amelyeket olykor tornádó is kísérheti, és de gyakoriak a porviharok is. Utóbbiakat sokszor a zivatarok kifutószele váltja ki.