3. A közelmúltban melegebb volt bolygónk
Szkeptikusok:
Nagyjából egy évezreddel ezelőtt a hőmérsékletek, főként az öreg kontinensen, jóval magasabb voltak, mint napjainkban. Ezt az i.sz. 800-1300-ig tartó időszakot középkori meleg periódusként emlegetik - amit egy hideg periódus, az ún. kis jégkorszak követett kb. 1900-ig. A középkori meleg periódus idején a szőlőtermesztés északi határa egészen a Baltikumig húzódott (a szőlő 10-16 fokos hőmérsékleti intervallumban érzi legjobban magát), ekkor népesítették be a vikingek Grönland déli partvidékét (szarvasmarhát, kecskék, juhot tartottak), az Alpok korábban hó- és jégfedte szorosai megnyíltak.
Hőmérsékleti anomáliák a 20. század átlaghőmérsékletéhez képest i.sz. 900-2000 között az IPCC 1990-es jelentéséből. (iceagenow.com)
Mindez jóval azelőtt történt, hogy az ember elkezdte volna szén-dioxiddal „bombázni" a légkört, vagyis nem antropogén eredetű volt a felmelegedés. Az ENSZ tudósai azonban következetesen figyelmen kívül hagyják a középkori adatokat, hogy a 20. századi felmelegedés példátlannak tűnjék. Holott elképzelhető, hogy bolygónk ismét csak egy természetes „hideg-meleg hullámzást" él át.
Klímaváltozás pártiak:
A Föld történetében számos olyan időszak található, amikor az éghajlat melegebb volt, mint manapság: pl. a legutóbbi interglaciális alatt kb. 125 ezer éve, vagy 3-5 millió évvel ezelőtt a pliocén idején. Ezek a változások azonban csillagászati okokra (pl. megváltozott naptevékenység, a Föld pályaelemeinek periodikus változása - excentricitás, precesszió, nutáció) és a kontinensvándorlásra vezethetők vissza. Ezek a tényezők azonban nem játszanak lényeges szerepet az üvegházhatású gázokkal összehasonlítva.
A középkori meleg periódusra vonatkozó bizonyítékok Európán kívül (főként a déli féltekére) alig állnak rendelkezésre, és azok mértéke sem vethető össze az európai értékekkel. A jégfuratminták szerint, noha Európában valóban melegebb volt a klíma, a Föld más részein (pl. a trópusi Csendes-óceán) lehűlést tapasztaltak, ezért ez inkább csak lokális és nem globális változásnak tekinthető. Ha a melegebb és hidegebb területeket kiátlagoljuk, akkor a középkori felmelegedés közel egyezik a 20. század elején tapasztalttal, azt követően azonban sokkal intenzívebb melegedésre került sor a modern korban.
Emellett a 9-14. századot erősebb naptevékenység, csökkent vulkáni aktivitás és olyan óceáni cirkuláció jellemezte, amely meleg vizet szállított az észak-atlanti térségbe. Ma azonban ellentétes mechanizmusok jellemzőek.
Cikk-sorozatunk korábbi részei itt olvashatók:
Klímaváltozás pro és kontra 1.
Klímaváltozás pro és kontra 2.
