Az elmúlt évszázad során megfigyelhető melegdeési trend következtében az USA-beli Montana államban fekvő nemzeti park gleccsereinek száma 25-re csökkent. A park gleccserei 1850, az úgynevezett kis jégkorszak vége óta folyamatosan húzódnak vissza. A 20. század elején még 150 gleccsert tartottak nyilván, amiből 37 haladta meg a 10 hektárt, és ezáltal kapott nevet is. Egy 2005-ös tanulmány szerint az utóbbi évtizedek alatt 10 gleccser eltűnt, most pedig újabb kettő jutott erre a sorsra.
Az elmúlt évtizedekben világszerte felgyorsult a gleccserek olvadása, ahogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik. Az Alpoktól a Himaláján át Alaszkáig megfigyelhető olvadás jelzi a klíma változását. Egyes gleccserek, mint például a Himalájában találhatók évszázadokig kitarthatnak egy melegebb éghajlat mellett is, a többségre azonban nem ez a jellemző. Az Alpok egyes területein például műanyag burkolattal próbálják meg hidegen tartani a gleccserek felszínét, hogy a rájuk épült síterepeket megóvják.
A nemzeti park legutóbbi két gleccsere, amelyek felülete10 hektár alá csökkent a Miche Wabun és a Shepard nevű gleccser volt. Az 1960-as évek közepe óta mindkettő több mint felére zsugorodott. A park jelenlegi legnagyobb gleccsere a Harrison-gleccser, közel 190 hektáros méretével.
A kutatók szerint a park legnagyobb gleccserei közül néhány 2030-on túl is fennmaradhat, akkorra azonban a helyi ökoszisztéma már visszafordíthatatlan károkat fog szenvedni. Ezek a gleccserek immár 7000 éve képezik részét a tájnak, most pedig néhány évtizeden belül végleg eltűnhetnek.
A magasabb hőmérsékletek és a kisebb gleccserek visszahúzódása miatt veszélybe kerülhetnek a hegyi patakok, ezáltal pedig a horgászatra és a vadvízi evezésre épülő turizmus is. Az idegenforgalom hanyatlása évente közel 1 milliárd dolláros veszteséggel járna a térségben.
