A szél nagy területek allergénjeit gyűjtheti össze vagy szórhatja szét. Az évszakok meghatározzák a pollenek típusát. A hideg idő elől a lakásba menekülünk, ott azonban ki vagyunk téve a házipor és az állatszőr magasabb koncentrációjának. Az olyan szélcsendes napok, amikor a levegő erősen szennyezett és a pollenek koncentrációja is nagy, valamint az alacsony páratartalom sokat rontanak a beteg állapotán.
Az asztmás beteg légútjai túlságosan érzékenyek és akár fizikai megterhelés vagy stressz hatására is gyulladással reagálnak. Roham alkalmával a légutak beszűkülnek. A szűkületet a nyálkahártya duzzanata, a fokozott váladéktermelés és a légutak falában lévő simaizmok összehúzódása okozza. Ez elsősorban a kilégzést nehezíti, mivel kilégzéskor nő a mellkasban a nyomás, ami fokozza az elzáródást. Ilyenkor az asztmás ember nem tudja megfelelően kilélegezni az elhasznált levegőt, mindez a gázcsere romlásához, így oxigénhiányhoz, súlyosabb esetben a szén-dioxid leadás csökkenéséhez vezet. Az asztma hasonló a légcsőhuruthoz, de ezt nem vírus vagy baktérium okozza, és a hurutnál mélyebben elhelyezkedő, kvázi állandó rendellenesség.
Egy szép őszi reggel tiszta kék éggel és hűvös levegővel a legtöbb ember számára egy kellemes nap kezdete, ami az asztmás ember számára viszont kifejezetten kellemetlen. A hideg idő, különösen ha száraz, a szárazföld belseje felől érkező levegővel párosul, irritálja a túlérzékeny légutakat, s az egyik meghatározó forrása az asztmás rohamoknak.
A virág pollenek főleg tavasszal és nyáron fenyegetnek. A mozdulatlan meleg levegő tartalmazza a különböző kémiai és szerves szennyeződéseket a legnagyobb koncentrációban. A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, a kipufogógázok, az ózon és a szállópor mind különösen hátrányosan érintik az asztmás embert. Az ózonnak kifejezetten rossz hatása van, néha az egészségügyi határérték alatt is.
Kutatások segítségével kimutatták, hogy zivatarok után ugrásszerűen többszörösére nő az asztmás panaszok száma. A zivatar életének korai fázisában az erős függőleges irányú légmozgásokkal összegyűjti a port és a polleneket azokról a területekről, amelyek fölött elhalad és később a föld felé irányuló légmozgással mindet lezúdítja közvetlenül a zápor előtt. Ráadásul az eső még ront a helyzeten azáltal, hogy a cseppek roncsolják a polleneket, s az így keletkező apróbb részecskék a tüdőben mélyebbre juthatnak.
Az asztma bármely életkorban előfordulhat, de gyermekkorban, általában 3 éves kor fölött a leggyakoribb, kialakulásában örökletesség is szerepet játszhat. Elsősorban a fejlett nyugati országokban gyakori, valószínűleg összefüggésben az életvitellel. Magyarországon a betegek száma egyre nő. A kezeletlen légúti allergiások egy része is idővel asztmás lesz. Jelenleg nem ismert egyértelmű megelőzési módszer, az viszont biztos, hogy például a dohányfüstnek kitett gyermekek (anyaméhben is) körében gyakoribb az asztma, valamint a háziállatok közül a macskák tartása is fokozhatja a légutak érzékenységét.
