A homokvihar az ország északnyugati részén már hetek óta tombolt, és péntek este érkezett meg a fővárosba 100 kilométer/órás szelek kíséretében. Szombat reggelre Peking felett narancs színben izzott az ég. A porkoncentráció ritkán látott magasságokba szökött, a Góbi-sivatagból érkezett homok befedte a parkoló autókat, és utat tört magának az épületekbe is.
A por több centi vastagon belepte a parkoló autókat.
Kína az erdőirtás, az intenzív állattartás, az ismétlődő aszályok és az urbanizáció következtében egyre nagyobb mértékben elsivatagosodik. Napjainkban az ország területének már egyharmadát borítja sivatag, ez pedig a por- és homokviharok számának jelentős megemelkedését okozza. A légkörbe kerülő homokszemcsék pedig akár a félteke másik felére, például az Egyesült Államokig is eljuthatnak az áramlással.
A Kínai Tudományos Akadémia becslései szerint, az elmúlt fél évszázad során meghatszorozódott a homokviharok száma, ami azt jelenti, hogy évente két tucat ilyen típusú viharral kell szembenéznie a lakosságnak. A probléma kezelésére az elmúlt évek során Kína több ezer hektáron kezdett bele a növényzet visszatelepítésébe a nyugati és északi területeken, a kivitelezés azonban még évtizedeket vesz igénybe.
Azatagosodás megállítása azért is nélkülözhetetlen, mert a száraz, sivatagos, félsivatagos területek csupán 1-2 embert tudnak ellátni négyzetméterenként. Márpedig, Kínában a népsűrűség meghaladja a 10 főt négyzetméterenként.
A most hétvégén kialakult homokvihar Peking mellett Hszincsiang régióban, Belső-Mongóliában, valamint Shanszii, Shenszi és Hopej tartományokban is éreztette hatását. A mintegy 810 ezer négyzetkilométernyi területek közel 250 millió embert érintett az időjárási jelenség.
A mostanihoz hasonlatos homokviharok az 1980-'90-es években gyakoriak voltak, az elmúlt 2-3 évben azonban jelentősen javult a helyzet. Legutóbb 2006-ban csapott le súlyos homokvihar Pekingre, amikor is közel 300 ezer tonna homok zúdult a fővárosra. 2009-ben már csak egy homokvihar érte el Pekinget.
