A kutatók állítása szerint, a Mexikói-öbölnél partot érő és a szárazföld belseje felé tartó hurrikánokból több tornádó alakul ki, mint korábban. Ezek az egymás után formálódó tornádók akár két napig is pusztíthatnak a térségben, miközben néhány száz mérföldnyire hatolnak a kontinens belsejébe.
Azt eddig is tudták a kutatók, hogy ha egy hurrikán eléri a szárazföldet, akkor az adott körzetben fennáll a tornádók kialakulásának veszélye. Mind ezidáig azonban nem számszerűsítették ezt a kockázatot, mert csak 1995-ben építették ki a tornádók pontosabb észlelését célzó NEXRAD nevű doppler radar hálózatot. Korábban nem állt rendelkezésre kellő sűrűségű mérőhálózat.
A kutatók most arra vállalkoztak, hogy létrehozzanak egy olyan modellt, amelynek segítségével előre tudják jelezni a hurrikánokból lecsapó tornádók számát. A modell verifikációjához az 1995 óta rendelkezésre álló feljegyzéseket használták fel.
A tornádó aktivitás előrejelzése során négy tényezőt vettek alapul: a hurrikán méretét, erősségét, előrehaladási irányát és azt, hogy középszinteken erős volt-e a nedvességi gradiens a vihar környezetében.
A kutatócsoport 127 trópusi ciklont vizsgált meg 1948 és 2008 között, valamint egészen 1920-ig visszamentek módosítva a modellt az akkori adatgyűjtési eljárásoknak megfelelően.
A kapott eredmények szerint 1995 óta közel egyharmaddal lettek nagyobb kiterjedésűek a Mexikói-öböl felől érkező ciklonok, és ez egyben a tornádók viharonkénti számának megkétszereződését is maga után vonta. Míg 1948-1964 között trópusi ciklononként átlagosan 6 tornádó csapott le, addig az 1995-2008 közötti időszakban ez a szám 15-re növekedett. A ciklonok méretbeli növekedésének hátterében egyesek a klímaváltozást sejtik.
A tesztelések során azt vizsgálták, hogy a modell egy adott hurrikánhoz mennyi tornádót rendel. Így például a 2008-ban kialakult Ike hurrikán esetében a modell 33 tornádót jelzett előre, ami pontosan megfelelt a valóságnak. A 2005-ös Katrina esetében 56 tornádót jeleztek előre, és 58-at figyeltek meg. Az előrejelzési módszer tehát igen jónak bizonyult.
A csoport a következő lépésben a hurrikán mérete és az okozott kár közötti összefüggést kívánja tüzetesebben megvizsgálni. A tengerszint megemelkedése, a csapadék mennyisége és az áradások ugyanis kapcsolatban állnak a vihar méretével, a kiterjedést mégsem szokták figyelembe venni a károk megbecslésénél. Pedig például a 2008-as Ike hurrikán galvestoni pusztítását önmagában nem indokolták volna a második fokozatnak megfelelő szélsebességek, azonban a vihar nagy területre terjedt ki.