A számítások rámutattak arra, hogy alaposan túlbecsülték a zivatarok számát, amit közel száz éve használnak a kutatók.
Az új kutatáshoz egy 40 állomásból álló globális megfigyelő-hálózat adatait használták fel, melyek a villámlások által keltett elektromágneses impulzusokat detektálták.
A mérésekből kitűnik, amit már eddig is tudtak a kutatók, hogy a legtöbb zivatar a trópusi térségben keletkezik. Ebben a térségben a legerősebb napsütés, ami a zivatarok alapjául szolgáló erős konvekciót létrehozza.
A szokatlan eredmény a zivatarok számában keresendő. Az 1920-as évektől használt zivatar-számot pontosították most a tudósok. Eddig a brit klimatológusok által kalkulált óránkénti kb. 1800 zivatart vettek alapul, de ez a számítás hiányos adatokon és hibás feltételezéseken alapult, mely szerint a zivatarok egyforma számban keletkeznek az óceánok és a szárazföldek fölött.
Az igazság azonban az, hogy a legtöbb villámlással járó vihar nappal a szárazföld fölött keletkezik, azon belül is a Kongó-medencében. A legerősebb villámaktivitás greenwich-i idő szerint dél körül mérhető.