A magyar vitorlázók körében népszerű a Balaton. Sokan versenyeken is összemérik tudásukat. Az egyik, talán legismertebb túraverseny a Kékszalag. Itt széliránytól függetlenül kell adott utat bejárniuk a hajósoknak.
Egy másik, hazánkban is kedvelt műfaj a pályaverseny. Ilyenkor a pályát a széliránytól függően alakítják ki, és a rajt mindig széllel szemben történik. A szervezők figyelik az időjárást, és adott esetben el is halaszthatják a versenyt, ha nem megfelelőek a körülmények. Ezt a módszert alkalmazzák az olimpiai vitorlásversenyeken is.
A szelek ismerete nem csak a versenyzőknek fontos
Nyáron az Alpok felől érkező hidegfrontok jól felismerhetőek lehetnek. Az északnyugat felől elsötétedő horizont, a front előtt előre nyomuló meleg, párás, délies áramlás, majd szélfordulás jelzi érkezésüket. Ezek a frontok okozzák a hazánkban előforduló viharok nagy hányadát, és általában könnyen előrejelezhetők. Ilyenkor hallhatjuk az időjárás-jelentésben, és érezhetjük is, hogy a délies szél fokozatosan északnyugatira fordul és megerősödik.
A parti és esetünkben a tavi szél, mint az Adrián, a Balatonon is érvényesül. Tehát, amikor nincsenek frontális szelek, a vízfelszín és a szárazföld közötti hőmérsékletkülönbségek dominálnak.
Időnként a part közelében gyenge szélnek tűnő légmozgások a parttól távolodva erősödnek, így a matracokon, vízi bicikliken tartózkodók könnyen bajba kerülhetnek, messze sodródhatnak a parttól.
A helyi szelek mellett a levegő nedvességtartalmának függvényében gomolyfelhő-képződés indul meg. Az áramlás a felhő felé irányul, ezért amikor gomolyfelhőket látunk a partszakasz fölött, biztosra vehetjük, hogy a víz felől szél fúj. A szél sebessége általában mérsékelt, 2-6 m/s (10-20 km/h, azaz 5-10 csomó). Ha a felhő a víz fölé sodródik, akkor a tó fölött is kialakulnak helyi, a felhő irányába mutató légáramlások. A hajósok ekkor helyenként élénk széllökéseket, máshol szélcsendet tapasztalhatnak.
Erősödő feláramlás, növekvő gomolyok esetén a helyi szél is élénkül. A gomolyok esetenként zivatarfelhővé fejlődhetnek. Mielőtt beindul a csapadékhullás, leáll a feláramlás, és a talajszinten szélcsendet érezhetünk. Innen eredhet a "vihar előtti csend" kifejezés. A csapadék hatására a levegő lehűl, és erőteljes leáramlás indul be. A zivatarfelhő környezetében a szél erőssége meghaladhatja a 16 m/s (kb. 60 km/h, 30 csomó) sebességet, tehát a Beaufort-skála 8-as fokozatát. A szélsebesség a zivatarfelhőtől távolodva gyorsan csökken.
Egy zivatarfelhő közelében érdemes megfigyelni, hogyan változik a szélirány, mert ezáltal megbecsülhető a felhő pályája és haladási sebessége. Ha a szélirány változik, a zivatarfelhő elhalad mellettünk, azonban ha a szélirány állandó, és nem mérséklődik, a felhő felénk tart.
Az északi part felől érkező zivatarok különösen veszélyesek, mert a Bakony hegyei eltakarják őket. A hegy mögül előbukkanó zivatar már vészesen közel lehet a vitorlázóhoz, ezért nagyon fontos figyelni a viharjelzést, hogy időben tudomást szerezzünk a vihar érkezéséről.
Veszedelmes viharok - a squall-line
Hazánkban a legveszélyesebb viharokat az instabilitási vonalak okozzák, melyekre az angol szakirodalom a squall-line kifejezést használja. Ezek vonalba rendeződött zivatarfelhők, hidegfrontok előtt jönnek létre, és a Balatonra többnyire Szlovénia felől érkeznek. A vonal általában gyorsabban mozog, mint a hidegfront, és azzal nem teljesen párhuzamos. Túlnyomóan fejlődő állapotban lévő ciklonok meleg szektorában alakul ki, ahol a zivatarképződésnek kedvező feltételek tartósan fennmaradnak. Nehezen előrejelezhető.
Az instabilitási vonal élettartama elérheti a 24 órát, míg több száz km-t is megtehet. Fejlett szakaszában akár 40-50 zivatarfelhőt is tartalmazhat. A jelenséget orkán erejű szél, felhőszakadás, jégeső kísérheti. A vonalban éles nyomási és hőmérsékleti kontraszt figyelhető meg. A legerősebb széllökések akár a 35-40 m/s (kb. 120 km/h, 60 csomó) sebességet is elérhetik, tehát a Beaufort-skála 12-es fokozatát.
A vihar érkezésének látható jele a felszínhez viszonylag közel, rendkívül gyorsan haladó jellegzetes henger alakú, sötét felhősáv. Ha éppen hajózunk, és a látóhatár fölött felismertük a felhősávot, akkor általában már késő, ezért nagyon fontos, hogy figyeljük a viharjelzést.
Viharjelzés a Balatonon
A balatoni viharjelzésről kiadott sajtóközleményből kiderül, hogy a 2009-es szezonban, áprilistól októberig a balatoni 10 automata műszer 25 m/s (90 km/h, kb. 50 csomó, Beaufort 10) sebességet meghaladó szélerősséget 9 napon mért. Ez az érték soknak számít. Az április általában a legszelesebb hónapok közé tartozik, de idén nem regisztráltak erős viharokat. Az erősebb szeleket a szezon többi hónapján mérhették.
A két legnagyobb vihar május 22-én és augusztus 3-án volt. A szélsebesség maximuma első esetben 113 km/h volt Balatonőszödnél, másodszor 121 km/h Fonyódon. A legszelesebb, leginkább zivataros hónap idén a május és a június volt.
A viharjelzést a Balaton körül 27 parti és néhány mobil fényjelző lámpa végzi. Az elsőfokú jelzés percenként 45 villanásból, a másodfokú percenként 90 villanásból áll. Másodfokú viharjelzést olyankor adnak ki, amikor 60 km/h vagy azt meghaladó szélsebesség várható. Ilyenkor nagy, tarajos hullámok jelennek meg. Csónakok nem mehetnek ki a vízre, illetve vitorlások is csak a megfelelő intézkedések mellett. 80 km/h-t meghaladó széllökések esetén már csak speciális mentőhajók hagyhatják el a kikötőt. A kiadott másodfokú viharjelzések ideje, a 2009-es időszak átlagosan 13,6 %-át tették ki.
Mégsem jön vihar
A légkör egy bonyolult rendszer, amely időnként váratlan eseményeket produkál. Előfordulhat, hogy a viharjelzés kiadását követően a vihar mégis elkerüli a Balatont, vagy hatása csak a vártnál kisebb területre korlátozódik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a jelzéseket, hiszen életet menthetnek.
