Az északi-sarki régióban a jégtakaró kiterjedése a múlt héten, szeptember 12-én érte el minimumát. Ekkor 5,1 millió négyzetkilométernyi területet borított jégfelszín. A coloradoi Nemzeti Hó és Jég Adat Központ jelentése szerint jelenleg már növekedni látszik a jég mennyisége, ahogy a sarkvidéken megkezdődött az éves lehűlési periódus.
Az arktikus jégsapka kiterjedése az elmúlt évek nyári időszakában. Feketével az 1979-2000 közötti átlag, szaggatottal a 2007-es, sötétkékkel a 2008-as, világoskékkel az idei állapot.
Az arktikus jégsapkák kiterjedését 1979 óta követik nyomon műholdas mérések segítségével. Az idei évben mért szint 20 százalékkal maradt alatta a 30 éves átlagos nyári minimális jégborítottságnak, és 24 százalékkal volt kisebb, mint az 1979 és 2000 közötti átlagérték.
A jégtakaró kitejedése 2009. szeptember 12-én (fehér). Rózsaszín vonallal az erre a napra vonatkozó átlagos méret 1979 és 2000 között. A kereszt a földrajzi Északi-sarkot jelöli.
Az idei nyár folyamán a tengeri jég közel kétharmadával csökkent a márciusi maximumhoz képest. Összehasonlításképpen, az 1980-as és 1990-es években a nyári minimum átlagosan körülbelül a fele volt a téli értékeknek. A legnagyobb csökkenést 2007 szeptemberében mérték, 2008-ban már valamivel kisebb csökkenést tapasztaltak, míg az idei minimum sorban a harmadik volt. A kutatók azonban nem gondolják úgy, hogy ez az enyhe növekvő tendencia az elkövetkező években megmarad.
Az arktikus jégsapkák fontos szerepet játszanak a földfelszíni hőmérséklet szabályozásában, hiszen nagy albedójuk révén a napsugarak többségét visszaverik a világűr felé, ezáltal érvényesítve hűtő hatásukat. A jégtakaró olvadásával azonban egyre nagyobb, sötétebb óceáni felület kerül felszínre, amely több napsugárzást nyel el, és így erősíti a globális felmelegedést.
