Mindenki veszít szervezetéből több mint egy liter folyadékot naponta, anélkül, hogy egyáltalán megmozdulna. Ha valaki kemény fizikai munkát végez, és emellett erősen izzad, akár két liter folyadékot is veszíthet óránként.
A kiszáradás, vagy dehidratáció az elégtelen folyadékfogyasztás hatására kialakuló víz és só veszteség. Ha a vízveszteség eléri a testsúly két százalékát, romlik a teljesítőképesség, fáradékonyság lép föl. Ha ez az érték túllépi a testsúly öt százalékát, szédülés, hányinger, fejfájás, és más komolyabb tünetek tapasztalhatók. Tíz százalék fölött már szervi elváltozások, egészségkárosodás lép föl, tizenöt százalék fölött pedig bekövetkezhet a halál.
A szomjúság érzése akkor jelentkezik, amikor a szervezet víztartalma a normális érték alá csökken. Ez az érzés azonban nem feltétlenül megbízható. Ha valakinek nagyobb mértékben só vesztesége van, kevésbé vagy egyáltalán nem érzi a víz hiányát. Általában az időseknél is gyengébb a szomjúságérzet. Ilyenkor jó, ha más figyelmeztető jelekre is gondolunk. A fejfájás, a száraz ajkak, a fáradékonyság és a szétszórtság mind a kiszáradás jelei is lehetnek. A fokozott izzadás gyors vízveszteséghez vezet. Azonban figyeljünk oda arra, hogy a szél könnyen felszárítja az izzadságcseppeket, így előfordulhat, hogy nem vesszük észre időben a kiszáradás jeleit.
Amikor szomjazunk, a test egy speciális hormont, vazopresszint szabadít fel. Ennek hatására kevesebb víz választódik ki a vizelettel, így segíti a megfelelő vízmennyiség megtartását a szervezetben. Ha túl sokáig nem pótoljuk a folyadékot, a vese nem üríti ki a salakanyagokat, amelyek így felhalmozódnak a vérben és mérgezés, valamint a veseelégtelenség léphet föl.
A folyadékhiány miatt az izzadás gyengébb. Ez is probléma, hiszen a nem megfelelő hűtés a testhőmérséklet emelkedéséhez vezet. Mindig igyunk több folyadékot, akkor is, ha már nem vagyunk szomjasak, mert általában, amikor a szomjúságérzet megszűnik, még csak kétharmadát pótoltuk az elvesztett víznek.