Az állatövi fény (zodiákus fény) az ekliptika (a Nap látszólagos
éves útja, a Föld keringési síkja) mentén megfigyelhető fényjelenség - ott
jelentkezik az égbolton, ahol az állatövi csillagképek is vannak.
2008 februárjában Kolláth Zsolt lencsevégre kapta az állatövi fényt a Zselicben. (mcse.hu)
A mérsékelt égövben, így nálunk is legjobban tavasszal
(február-márciusban) az esti és ősszel (szeptember-októberben) a hajnali órákban
látható - ilyenkor ugyanis meredek szögben hajlik az ekliptika a horizonthoz.
Megfigyeléséhez sötét (a városi fényektől távol eső) és nagyon tiszta,
páramentes égbolt szükséges.
Az állatövi fény egy kúpalakú, a Tejútnál jóval halványabb
foltként tűnik fel az égbolton. A jelenséget a Naprendszert kitöltő, rendkívül
ritka bolygóközi porfelhő okozza. Állatövi fényként érzékeljük, ahogy az ennek
részét képező, mindössze 0,001-0,1 mm átmérőjű parányi porszemcséken visszaverődik
a napfény. Éppen ezért, minél inkább a látóhatár alá kerül központi csillagunk,
annál kisebb területre szűkül az állatövi fény is.
Daniel López felvétele a Kanári-szigeteken készült 2009-ben.
Bal oldalon az állatövi fény, jobb oldalon a Tejút látható. (origo.hu)
Ha sikerült megörökítenie a csillagászati látványosságot, küldje el nekünk fotóját az idojaras@icicom.hu e-mail címre!
