Homokviharok a nagyvilágban

Az elmúlt egy-két hétben világszerte több helyen is kialakultak homokviharok, a NASA műholdjai pedig megörökítették őket.

2011. február 28-án a közép-ázsiai Taklamakán sivatag felett alakult ki homokvihar. A Taklamakán Kína északi részén, a Tarim-medencében fekszik, a Tiensan, a Pamír és a Kunlun hegységek fogják közre. 270 ezer négyzetkilométeres kiterjedésével a világ egyik legnagyobb homoksivatagja. A szél által állandóan formált és áthelyezett homokdűnék akár a 200 méteres magasságot is elérhetik. A vastag porfelhő teljesen elfedi a Tarim-medence déli peremét.

2011. február 27-én Nyugat-Afrikai partjai felől sodorta a szél a sivatagi homokot az Atlanti-óceán fölé. A legvastagabb homoknyelv Mauritánia felől nyúlik ki. A nyugatias áramlásban a barnás színű porfelhő a Cape Verde szigeteken is mintegy 200 km-rel túlhaladt.

Homokvihar a Földközi-tenger felett 2011. február 18-19-én. A porfelhő Líbiából és Egyiptomból indult ki, és teljesen elfedte az észak-afrikai partokat. A felhőzet íves alakját az okozta, hogy míg Líbia nyugati részén nyugatias szél fújt, az egyiptomi határ közelében már délies szél volt a jellemző.

2011. február 23-án a Nílus deltája mentén fekvő Alexandria városa felől újabb homokcsóva keresztezte a Földközi-tengert. A több száz kilométer hosszú sivatagi porfelhő Kréta szigetét is megközelítette.

Hírek, érdekességek

Rögtön 3 viharral indít az atlanti hurrikánszezon
Az idei atlanti hurrikánszezon első 2 és fél hónapja szokatlanul csendesen zajlott, ám a hétvégén rögtön 3 vihar is kialakult.
Szikrázó napsütés augusztus 20-án
Augusztus 20-án országszerte rengeteg szabadtéri program közül választhatunk. Szerencsére idén az időjárás is tökéletes lesz a szabadidős tevékenységekhez. Hétvégén azonban elromlik az idő.
Trópusi vihar körkép
Az elmúlt néhány nap igen mozgalmasnak bizonyult a trópusi viharok tekintetében. Rövid idő leforgása alatt új viharok keletkeztek, miközben egyesek legyengültek vagy feloszlottak.
Erősödő trópusi viharok
Pillanatnyilag két trópusi ciklon fejlődését követhetjük nyomon a világtengereken. Az atlanti, illetve a csendes-óceáni térségben megfigyelhető képződmények egyre erősebbé válnak.