A Journal of Geographysical Research című folyóiratban, egy, a napokban frissen megjelent tanulmány szerint a globális felmelegedés az északi féltekén a téli hőmérsékletek csökkenéséhez vezethet. Ezt azzal magyarázzák a kutatók, hogy a zsugorodó tengeri jég az Arktisz keleti felén, az alsó légrétegek regionális felmelegedéséhez vezet, ami erős anomáliákat okoz a légköri áramlásokban, és így hűti az északi területeket.
Hogy pontosan miről is van szó?
Vladimir Petoukhov a tanulmányt készítő kutatócsoport vezetőjének állítása szerint ezek az anomáliák a háromszorosára növelik a hideg telek esélyét Európában és Ázsia északi részén. Elmondása szerint az utóbbi évek hidegebb telei, például mint, amilyen a 2005-2006-os tél volt, nem ellentétes a klímaváltozás jelenségével, hanem inkább kiegészíti azt.
A kutatás alapjául egy bonyolult, globális cirkulációs klímamodell, az ECHAM5 szolgált, és Norvégia és Oroszország északi részét, a Barents- és a Kara-tenger vidékét, tanulmányozták, ahol a drasztikus jégcsökkenést tapasztalták az Európa szerte hideg 2005-2006-os telet megelőzően.
A kutatók a mérési adatokból kiindulva, folyamatosan csökkentették a jégtakaró mértékét az Arktisz keleti területein 100 százalékról 1 százalékig, és azt vizsgálták, hogy ennek milyen következménye lesz a légkörzésre a téli hónapok alatt.
Petoukhov elmondta, hogy a szimulációk tanulsága szerint a tengeri jégtakaró mennyisége és a levegő hőmérséklete nincs egymással lineáris kapcsolatban. A hőmérséklet emelkedik, csökken, majd ismét emelkedik és eközben a tengeri jég folyamatosan fogy. A hirtelen bekövetkező hőmérséklet-változások a légkör különböző tartományai között, a szubpoláris és poláris területeken teljesen elképzelhetők, állítja a tudós. A levegő felmelegedése a Barents- és a Kara-tenger fölött elősegítheti, a hideg, sarki szelek betörését Európába.
A legtöbb kutató nem számított erre az eredményre. Petoukhov hozzá tette, hogy habár sokan úgy vélik, hogy a sarki jég olvadásával nem kell foglalkozni mert az úgy sincs hatással az életükre, a tanulmány ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította be. Komoly és összetett kapcsolatok alakítják Földünk klímáját, amelyek közül a Barents- és Kara-tenger térségében felfedezett visszacsatolási mechanizmus is egy lehet.
Más megközelítések a hideg telek és a globális felmelegedés kapcsolatára, mint például a gyenge naptevékenység, vagy a Golf-áramlat gyengülése, a professzor szerint eltúlozzák a hatásokat. A kapcsolat a fent említett jelenségek és a hideg telek között viszonylag gyenge, a kutatócsoport által a Barents- és Kara-tenger fölött észlelt jelenséghez képest. Petoukhov arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2005-2006-os télen, amikor Szibériában az átlaghőmérséklet a szokásosnál 10 fokkal volt alacsonyabb, az Észak Atlanti Oszcillációban semmilyen változást nem tapasztaltak.
Az Észak Atlanti Oszcilláció intenzitását a NAO index-szel mérik. A NAO index két állomás, egy északi alacsony nyomású (az izlandi Stykkisholmur) és egy déli- magas nyomású (az Azori-szigeteki Ponta Delgada, vagy Lisszabon vagy Gibraltár) állomás légnyomásának különbsége.
Petoukhovék által készített tanulmány nem használható fel az előrejelzések készítése során, de mindenesetre rávilágít a klímaváltozás egy eddig kevéssé ismert hatására. Azt pedig ,hogy milyen kemény lesz az idei tél, valószínűleg még senki sem tudja.
