A Himalája és a környező Tibeti-fennsík rendelkezik bolygónk harmadik legnagyobb jégtakarójával, ezért a Föld harmadik pólusaként is szokás emlegetni. Egyúttal Ázsia „víztornyának" is tartják a térséget, hiszen gleccsereik a kontinens legnagyobb folyóit táplálják, és azokon keresztül mintegy másfél milliárd embert látnak el vízzel. Az utóbbi évtizedekben azonban a Himalája jégfolyamai visszahúzódtak, amit elsősorban a globális felmelegedéssel magyaráznak. Klímakutatók azonban rájöttek arra, hogy a légszennyezés közvetlenül is óriási károkat okoz. Az apró porszemcsék ugyanis a hófelszínre rakódva sötétebb színűknél fogva sok hőt nyelnek el, jelentősen felmelegítve ezzel környezetüket is.
Ez a folyamat elsősorban a városok közelében és Délkelet-Ázsiában figyelhető meg, ahol az emberi térhódítás fő eszköze a vegetáció felégetése, ami nagy számban juttat koromrészecskéket a légkörbe. Meglepő azonban, hogy ez a fajta szennyezés a Himalája 5000 méter feletti területeit is eléri, felgyorsítva a gleccserolvadást.
A bolognai Légkör- és Éghajlattudományok Intézetének kutatócsoportja Angela Marioni vezetésével 2006 óta végez vizsgálatokat a Himalája koromszennyezettségére vonatkozóan, amihez a Khumbu-völgyben, 5000 méteren fekvő Nepáli Klíma Megfigyelő Intézet aeroszol részecskékra vonatkozó adatait használták fel. Szándékaik szerint ezzel a légkörnek az emberi behatásoktól mentes, egyfajta alapállapotát vizsgálták volna. Ezzel szemben azt tapasztalták, hogy a völgyet gyakran barna, szmogszerű köd fedi - főként a január-május közti száraz időszakban.
Több száz kilométert átölelő barnás-szürkés ködfelhő a Himalája felett a pakisztáni-indiai határon idén októberben. A kép jobb oldalán az indiai oldalon látható piros pontok vélhetően mezőgazdasági tüzeket (felégetéseket) jeleznek. Azonban a köd hátterében a tüzek mellett ipari szennyezés is állhat.
A légköri cirkulációt megvizsgálva arra jutottak, hogy a szelek kormot és port szállíthatnak a Himalájába a távoli Európából, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából is. Ráadásul, a Himalája völgyei egyfajta kéményként viselkednek, amennyiben India síkvidéki területeiről a hegycsúcsok felé ontják a szennyezőanyagokat. Mindezek hatására a csoport becslései szerint mintegy 2-5 százalékkal csökkenhet a jégfelszín albedója, ami akár harmadával is felgyorsíthatja az olvadást.
Eredményeiket egy pekingi tanulmány is megerősíti, melyet a Kínai Tudományos Akadémia keretében végeztek. Öt tibeti gleccserfuratból vett szennyeződésminta egyezést mutatott az európai és dél-ázsiai emissziós trendekkel.
A Tibeti-fennsík északnyugati és középső vidékén a nyugatias szelek dominálnak, ami azt sejteti, hogy a szennyeződés Európából ered. Ezt támasztja alá az is, hogy különösen sok koromszemcse rakódott le a gleccserekre az 1950-es években, míg a '70-es években csökkent a mennyiség, amikor számos európai országban rendeleteket hoztak a levegőminőség javítására.
A fennsík délkeleti oldalán elterülő gleccsereket a Hindusztáni-félsziget felől érkező szelek érik el. Itt 1990-2003 között harmadával emelkedett a korom koncentrációja, ami egybeesik az indiai ipar egy intenzív fejlődési szakaszával.
Míg egyes klímakutatók úgy vélik, hogy a Himalája gleccserei egy-két évtizeden belül teljesen eltűnhetnek, mások szerint ez nem túl valószínű. Az egyre gyorsuló olvadás azonban mindenképpen komoly problémákat okozhat a térségben, hiszen áradásokat idézhet elő
