A szén-dioxid és más, az antropogén tevékenység következtében légkörbe került gázok megváltoztathatják a Föld Nap körüli keringéséhez kapcsolódó 21 ezer éves ciklusát, állítja egy nemzetközi kutatócsoport a Science magazinban nemrégiben megjelent jelentésben. A 21 ezer éves ciklus a Föld lapultságából eredő precesszió, a földtengely elmozdulása, amely komoly hatással van a napsugárzás földfelszíni eloszlására.
David Schneider, a tanulmány egyik társszerzője, egy telefoninterjúban elmondta, hogy szerinte ebből is jól látszik, hogy az Északi sarkvidék mennyire érzékeny a klímaváltozásra, és az ott zajló folyamatok jól példázzák, hogy mire számíthatunk a Föld más területein.
A nagy lehűlés körülbelül hétezer évvel ezelőtt kezdődött és az Arktisz hőmérséklete az úgynevezett kis jégkorszak idején érte el minimumát, amely a 13. század és a 19 század közepe között zajlott, egészen az ipari forradalom kezdetéig. Azóta folyamatos a melegdés.
Az Arktiszon körülbelül háromszor olyan gyorsan zajlik a melegedés, mint az északi földgömb más területein a pozitív visszacsatolási mechanizmusok miatt. A magas reflektivitású jég és hó elolvadásával a felszínre kerülő, sötétebb föld és óceán több napsugárzást nyel el. A magasabb hőmérsékletek miatt több jég olvad el és így még tovább melegszik a levegő. Az Északi sark jégmezőinek olvadása a szárazföldi hómezőkre és gleccserekre is hatással van, és ezeknek az olvadás is hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez.
A klímatudósok régóta tudják, hogy a Föld pályájának megváltozása befolyással van arra, hogy mennyi napsugárzás éri az Arktiszt nyáron. Ez az első alkalom, hogy évtizedről évtizedre megvizsgálták a változásokat és arra az eredményre jutottak, hogy az Északi-sarkon az átlagos nyári hőmérséklet 1, 6 fokkal emelkedett az elmúlt évtizedekben.