Nyilvánosságra hozta egyik kiemelt projektjének első komoly eredményét a NASA, melyben az óceánok felszíni sótartalmának minél pontosabb meghatározását tűzték ki célul. A térképet a különleges műszerekkel felszerelt Aquarius műhold készítette, melyet ez év júniusában bocsátottak fel.
A tengerek sótartalma hatással lévén a víz sűrűségére, jelentős befolyással bír az óceánokban kialakuló áramlások irányára, sebességére. Klimatológus kutatók a tengerfelszíni sótartalom ismeretében az óceáni cirkuláció jobb megismerését, és ez által a kulcsfontosságú klimatikus folyamatok megértését, illetve az éghajlatváltozás fontos kérdéseinek tisztázását remélik.
Ilyen jellegű, a teljes felszíni vízburokra havi rendszerességgel készülő térkép eddig nem állt rendelkezésre, inkább csak különálló pontokban, eltérő időpontokban és jóval ritkábban elvégzett mérések eredményei voltak ismeretesek. A hagyományos méréseket legtöbbször óceánjáró hajókon dolgozó tudósok végezték el, ezeket váltja fel most a modern módszer.
Az Aquarius műholdra a projekt által telepített mérőeszköz (forrás: NASA)
A tengeri sótartalmat ezrelékben szokás meghatározni (gramm sómennyiség kilogramm tengervízben). A nyílt tengeren értéke általában egy viszonylag szűk, 32 és 37 ezrelék közötti tartományban változik. Az Aquarius műhold műszereinek segítségével 0,2 ezrelék pontosságú mérések végezhetők.
A tengerfelszínek sótartalma alapvetően a hőmérséklet, a felszín közeli szelek erőssége (a párolgás befolyásolása révén), illetve a tengeráramlatok irányának, jellegének, sebességének függvénye.
Az óceáni sótartalom a Aquarius műhold felvételén (forrás: NASA)
A térképen jól szembeötlő módon látható az Indiai-, a Csendes- és az Atlanti-óceán felszíni sótartalmának különbségei, illetve kivehető pl. az Amazonas folyó hatalmas mennyiségű édesvizének beáramlása az Atlanti-óceán Egyenlítő menti térségében. A térképen a piros és sárga színezés jelenti a magasabb, míg a kék és a lila színek az alacsonyabb sótartalmat. A fekete szín adathiányos területekre utal.
