Az óceánok a légköri szén-dioxid természetes nyelői. A levegőben található szén-dioxid gáz egy része beoldódik a tengerek vízébe, így kerülve ki az atmoszférából. Az óceánba kerülő szén-dioxid aztán reakcióba lép a vízmolekulákkal, szénsavat hozva létre. A folyamat hatására a tengervíz kémhatása savas irányba tolódik el. Ahogy egyre több szén-dioxid kerül a légkörbe, úgy egyre nagyobb mennyiség oldódik be az óceánokba is, így azok egyre savasabbá válnak.
A megfigyelések szerint az ipari forradalom óta mintegy 30 százalékkal nőtt meg a világóceánok savtartalma.
A savasabb kémhatás károsítja többek között a kagylók héját, a korallokat, illetve minden olyan élőlényt, amely valamifajta meszes vázzal rendelkezik.
Érdekesség, hogy a tudósok épp az óceánok szén-dioxid elnyelő tulajdonságában látják a globális felmelegedés problémájának egy lehetséges megoldását. Egyes kutatók ugyanis azon dolgoznak, hogy megvalósítsák a szén-dioxid tengerben történő tárolását. Mindezt úgy próbálják elérni, hogy a szén-dioxid gázt lefagyasztják, és a létrejött szárazjég tömböket küldenék le rakéták segítségével az óceánfenékre. Ebben az esetben a szén-dioxid nem, illetve csak kismértékben reagál el savvá a vízzel, hiszen nem gáz formájában érintkezik vele.
