A XXI. század végére az Antarktisz felett az UV sugárzás erőssége akár 20 százalékkal is megnövekedhet, miközben az átlagos érték Skandinávia, Szibéria és Kanada északi területein közel 10 százalékkal csökkenhet.
A változások komoly egészségügyi problémákat okozhatnak, hiszen az erős ultraibolya sugárzás növeli a bőrrák és a szürkehályog kialakulásának kockázatát, ugyanakkor a túl alacsony sugárzás D-vitamin hiányhoz vezethet.
Az ózonréteg három-atomos oxigén molekulákból épül fel, és 15-50 kilométeres magasságban helyezkedik el a légkörben. Az élet kialakulása, fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlen, hiszen részben vagy egészben elnyeli a Napból érkező káros UV sugarakat.
A 1970-es évek óta ismeretes, hogy az ózonréteget az úgynevezett CFC gázok (hűtőszekrények, dezodorok hajtógázai) károsítják. Most azonban úgy tűnik, a változó éghajlat is fenyegeti, ugyan nem az ózon összmennyiségét, hanem annak a magassági szelek által kialakított légköri eloszlását.
A tanulmány írói egy számítógépes modell segítségével vizsgálták az emelkedő felszíni hőmérsékletek hatását a légkörben lejátszódó, úgynevezett Brewer-Dobson cirkulációra, mely az ózon légköri transzportját biztosítja. Ez röviden a következőképp játszódik le: habár a legtöbb ózon a trópusokon keletkezik, itt több 10 kilométeres magasságokba feláramlik, majd a pólusok felé halad tovább, mielőtt visszatér a sztratoszféra alacsonyabb rétegeibe. A pólusoknál az ózon felhalmozódik, ahol hosszú időt tölt el, mielőtt visszatér a troposzférába.
A kutatók által használt számítógépes modellek szerint 1965 és 2095 között az ózon sztratoszférából a troposzférába irányuló árama 23 százalékkal fog növekedni. Ez már önmagába is komoly problémákat okozhat, hiszen a troposzférikus ózon egyfelől légszennyező anyag és káros az egészségre, másfelől üvegházhatású gáz lévén hozzájárul a felmelegedéshez.
A modell eredmények azt mutatják, hogy a 60. északi szélesség fölött, amit körülbelül a Stockholm-Helsinki-Szentpétervár-Anchorage vonal jelöl ki, az UV sugárzás értékei az 1965-ös évhez képest 9,1 százalékkal csökkennek 2095-re. Az északi félteke mérsékelt övében 3,6 százalékos csökkenést várnak. A trópusokon ezzel szemben 3,8 százalékos emelkedésre számítanak. A 60. déli szélességi körön túl, főként az Antarktiszon, átlagosan 3,2 százalékos sugárzás emelkedést jeleznek előre, míg a déli félteke UV értékei a késő tavaszi-kora nyári időszakban akár 20 százalékkal is növekedhet.
